Már nem büszkék a szolnokiak a pályaudvarukra

Megosztás

Elvitathatatlan, hogy Szolnok megyei jogú városként a legfontosabb csomópont a megyében, vasúti és buszos elérhetősége kulcsszerepet játszik a helyiek és az átutazók közlekedésében egyaránt. Persze egy ekkora településen a vasútállomás nem kizárólagosan érkező és távozó vonatokat jelent, Szolnokon is egyfajta városkapuként próbál funkcionálni: kávézó és étterem várja a tömegeket, akik vagy rohamléptékben szaladnak valamelyik vágány felé, vagy, ha idejük engedi, tesznek egy próbát és a Baross felé indulnak el. De mi a története a vasútállomásnak, és milyen állapotban “tündököl” nap mint nap? Méltó módon fogadja az ideérkezőket? Képes komfortos, biztonságos, zökkenőmentes utazási élményt nyújtani? És tényleg horrorvécé a horrorvécé? Ennek jártunk utána.

Alig egy évvel az első magyar vasútvonal, a Pest és Vác közötti szakasz megnyitása után, 1847. szeptember 1-jén Szolnok is bekapcsolódott a vasúti közlekedés vérkeringésébe. Ekkor adták át a forgalomnak a Pest–Cegléd–Szolnok közötti 98 kilométeres vonalat. A Tisza-parti állomás néhány év elteltével szűknek bizonyult a növekvő forgalomhoz, ezért tíz évvel később új vasútállomás épült, eredményesebben kiszolgálva az egyre nagyobb utazóközönséget.

A 19. század végén Pfaff Ferenc, a korszak egyik legismertebb állomástervező építésze új köntösbe öltöztette a pályaudvart. Az ekkor megvalósult reprezentatív állomás a klasszikus vasúti építészet szép példája volt – egészen 1944-ig. A második világháborús bombázások súlyos károkat okoztak az épületben, a pusztulás olyan mértékű volt, hogy az újjáépítés szinte azonnal napirendre került.

Így jutunk el a napjainkban ismert, 1975-ben átadott vasútállomáshoz, a korabeli szocialista építészet egyik mintapéldájához. Az akkori időkben a szolnokiak kifejezetten büszkék voltak az új pályaudvarra, hiszen az impozáns épület és a modern kiszolgálás hosszú időre meghatározta a város közlekedési arculatát. A Jubileum téren álló létesítmény az átadásakor valóban korszerűnek számított: az azóta eltelt sok évtized alatt megszámlálhatatlan járat indult innen Budapest, Záhony, Hatvan, Békéscsaba, Kiskunfélegyháza, Kecskemét, Vámosgyörk és Szentes felé. A Szoljon múltidéző cikkében néhány évvel ezelőtt azt írta, „ezzel a külsejével a szolnoki volt Közép-Európa legkorszerűbb pályaudvara.”

De mi maradt ebből a korszerűségből, ebből a büszkeségből?

Nos, a szolnoki lakosok szerint nem sok, a jelen ugyanis jóval lehangolóbb képet mutat.

„Én a környéken dolgozok, de őszintén szólva, minden alkalommal próbálok minél gyorsabban áthaladni” – mondta kérdésünkre felelve egy szolnoki lakos. „Az aluljáróban állandó a bűz, a vécére inkább nem is megyek be, csak ha nagyon muszáj. A késésekhez már hozzászoktam, de ami igazán zavar, az a közbiztonság hiánya. Este már nem szívesen jövök erre” – tette hozzá. Elmondása szerint régen jobban vigyáztak az állomás környékére, most viszont sokszor érzi úgy, mintha teljesen magára hagyták volna ezt a területet.

Valóban, az egyik legsarkosabb visszhangot rendre az állomás illemhelyei váltják ki. Ha van olyan terület, ahol a végletekig megosztott szolnokiak között jóformán teljes a konszenzus, az a vécék állapota. Az utasok sok esetben egyszerűen csak „horrorvécének” emlegetik. És nem véletlenül.

Tavaly májusban meglátogattuk a helyszínt és fotókkal dokumentáltuk az állapotokat: piszkos, omladozó falakkal, törött berendezésekkel és a higiénia teljes hiányával találkoztunk. „Elég gatya ez a hely, de legalább ingyenes – felelte egy srác a kérdésünkre, hogy mit szól az itt uralkodó körülményekhez.

De tekintsünk el a mosdók állapotától és nézzük, milyen hírekkel találkozhattak olvasóink az elmúlt hónapokban, években a vasútállomással kapcsolatosan: 1: Veszélyes rablót kaptak el a szolnoki vasútállomáson, 2: Szolnoki vasútállomás, aluljáró – a város tükörképe kinézetre és közbiztonságra, 3: A szolnoki vasútállomás is elúszott a felhőszakadásban, 4: Bicskával támadtak a kisfiúra a szolnoki vasútállomás környékén – újabb részletek derültek ki, 5: Lopás történt a szolnoki vasútállomáson – a rendőrség a lakosság segítségét kéri.

Láthatjuk tehát, az elmúlt időszakban rendszeresen szerepelt a hírekben rablásokkal, késelési kísérlettel, lopásokkal összefüggésben az állomás és annak környéke. Egy fegyveres bűnözőt az állomáson fogtak el, egy kisfiúra bicskával támadtak, máskor a rendőrség kérte a lakosság segítségét egy elkövető felkutatásához.

Nem egyedi esetekről van szó, hanem egy hosszabb ideje fennálló, súlyosbodó jelenségről.

Az aluljáró állapota és hangulata mindezt csak erősíti, sokak szerint az elhanyagolt, időnként szemetes és sötét átjáró a város tükörképe lett, kinézetében és közbiztonságában egyaránt. A helyiek gyakran elkerülik, az utasok egy része sietve halad át rajta.

A szolnokiaknak aligha kell megemlíteni egy másik nézőpontot, a menetrendhez való pontos igazodást. A szolnoki állomás forgalma jelentős, naponta több tucat vonat halad át rajta, vagy indul innen az ország számos pontjára. A gyakorlatban mindez azt jelenti, hogy az utasok nem egyszer tapasztalnak késéseket, különösen a reggeli és délutáni csúcsidőszakokban. A menetrend szerinti indulás és érkezés sokszor csak jó idő és zavartalan forgalom esetén valósul meg, hiszen egy pályaépítési munka, járműhiba, vagy időjárási körülmény máris több tízperces csúszást eredményezhet.

Térjünk át a szolgáltatásokra: bár a szolnoki vasútállomáson az utazás előtti kávé vagy gyors étkezés lehetősége több szempontból is adott, nem felróható módon a hangulat már nem a régi restik világát idézi. Eltűnt a füstös, zsúfolt, életteli világ, a biliárdasztal és a nyerőgépek zaja.

Már nincs Resti, de van Lokomotív Bisztró: a szolnoki vasútállomáson jártunk

Ahogy fenti cikkünkből kiderül, a napjainkban működő Lokomotív Bisztró más filozófiát próbál követni. Modern, letisztult környezet, széles étel- és italkínálat jellemzi, árban és kínálatban inkább városi bisztró, mint állomási gyorsbüfé. A pizzás csigától a pulled pork tálon át a török tutajig terjedő kínálat minőségi alapanyagokra épít, a kávé, sör és koktélok árfekvése azonban nem feltétlen a rohanó utas pénztárcájához van szabva.

Mindezek fényében joggal merül fel a kérdés, vajon méltó kapuja Szolnok városának a vasútállomás és a mellette elhelyezkedő buszpályaudvar? Jól tudtjuk, hogy az első benyomás rengeteget sokat számít és ha egy idegen a megyeszékhelyre téved, sok esetben sajnos rendezetlen környezettel és piszkos közterekkel találkozik. Szolgáltatásokban akadnak pozitív példák, egy jól működő bisztró, néhány korszerűsített rész, illetve a térfigyelő kamerák –, de a higiénia, a komfort és a biztonság még mindig nem alapszint.

Képek: Vajó Levente

Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre! Amennyiben szívesen lenne a támogatónk, kattintson ide és csatlakozzon adománygyűjtésünkhöz!

Kapcsolódó cikkek